Felsőörs

GYEREKEK, VÖRÖSKŐ ÉS CSÖRGEDEZŐ PATAKOK.

Akkor ismerjük meg egészen a mai Felsőörs igazi arcát, ha a Balaton felől közelítünk. Alsóörsről a római úton kerékpárral, vagy gyalog, kellemes kirándulás ez a három kilométer, régen a gyermektábor lakói naponta kétszer megtették az alsóörsi strandra le és vissza, énekelve, ropogós cseresznyét szemezgetve. Derűs tágassággal nyílik meg előttünk az út fölé magasodó, dinamikusan fejlődő egykori királyi föld, ami a középkori iratok szerint Örs néven magában foglalta a mai Alsóörsöt és Lovast is, de már a 13. században szétváltak közigazgatásilag, ám lényegében mindig is szorosan összetartoztak. Egymás rokonai a Balaton Riviéra kis települései, amelyek külön-külön mégis mások, valami sajátosságot, titkot, élményt, valami felfedezésre várót rejtenek.

Szelíd tájon, bársonyosan zöldellő mezők, szőlőskertek mellett haladunk, jobbról a völgyben lovardák, hátunk mögött a távolban a Balaton lelkesítő látványa. Balról a Kishegyen természetbe ágyazott nyaralók, pince-présházak sorakoznak. A Malom-völgy felett, Felsőörsnek a Balaton felé néző részén gyors ütemben épülnek új utcák, teraszos családi házakkal, mediterrán kertekkel. Veszprémből, de más városokból is kiköltöznek ide kisgyerekes családok, meghaladta az 1800-at a lakosságszám, ami önmagában is jelzi, hogy kivételesen kedvező pillanatát éli a település. Nem csak a fiatalok és az itt működő Snétberger Zenei Központ miatt pezsgő a hangulat, hanem mert számos izgalmas személyiséggel szívunk egy levegőt. Itt él Can Togay filmrendező, forgatókönyvíró, a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt művészeti vezetője, aztán Vikman Pál, az Orlando énekegyüttes alapítója, Nagy Csaba lantművész, a Régizenei Műhely alapítója és itt van nyaralója például Pléh Csaba pszichológus agykutatónak, de sorolhatnánk még tovább az egyetemi tanárokkal, sportolókkal és más kreatívokkal bezárólag.

A falu Fő utcájára felérve ne mulasszunk el betérni a nemrégen nyílt cukrászdában, annál is inkább mivel viszonylag hosszú séta elé nézünk, mire megérkezünk Felsőörs büszkeségéhez, a helyi jellegzetes építőanyagból, vörös homokkőből épült középkori prépostsági templomhoz. Szívderítő látvány, hogy csaknem egybenőtt Isten házával a helyi kocsma, a Viola névre hallgató műintézmény, egyszerű emberek és megfáradt turisták találkozóhelye. Én itt mindig Umberto Eco világsikerű misztikus könyvének, A rózsa neve címűnek a hangulatába kerülök, főleg ha a szemközti prépostsági kúriára is kiterjesztem a fantáziám. Kis középkori szeglet ez, ami egyébként nem alkot olyan egységet a faluval, mint például a református templom az felsőörsi Ófaluval. Izoláltabb ez a 12. századból ránk maradt, Árpád-kori román stílusú templom, amelynek tornyán olyan faragások láthatók, mint a démonok ellen védő Herkules-csomók, amelyek máshol nincsenek. Szinte hallani a kövek zenéjét a ritmikus íveket, az ég felé nyíló ablakokat nézve, mint a Bach passiók zengése és a pokol dantei énekei. A népek lelkét megtestesítő kőmúzeum – mondhatnánk a templomra, ám ez a kifejezés Felsőörsön foglalt, a Veszprém felé eső utolsó utcából megközelíthető geológiai tanösvényt értik alatta.

Másik tanösvény is található a településen, a Malom-völgyi. Ez civilek összefogásával készült el. A völgybe a Miske-domb megkerülésével érünk le egy hosszú lépcsősoron a Fenyves utcába.

A Forrás-hegy lejtőjén található egykori kőfejtő nemzetközi jelentőségű földtani, őslénytani érdekességeket vonultat fel. Az itt kialakított geológiai bemutatóhelyen a Triász-tenger üledékeinek és a Föld tűzhányóműködésének több százmillió éves megkövült maradványai tekinthetők meg.

Aki nem annyira a kövekre, mint inkább a fákra, patakokra kíváncsi, az mindjárt a Malom-völgybe juthat a vöröskő templomtól elindulva a zöld jelzés nyomán. Egyébként a legszebb módja az Alsóörsre való visszatérésnek a Felsőörsöt és Lovast összekötő védett természeti terület, a Malom-völgy azok számára is, akik kitérőt tesznek a geológiai bemutatóhely felé. Kellemes séta adódik a patak partján, de terepkerékpárral is gurulhatunk, ám számítsunk rá, hogy sűrűn meg kell állni a kis tábláknál, amelyek jelzik Felsőörs magyar viszonylatban is egyedülálló természeti látnivalóit. Magyar és angol nyelven olvashatók információk a környék flórájáról és faunájáról. Hegy és víz. Zölden fénylő víztükör dereng át az erdő fái között. Moha és nedves föld szagát érezzük. Friss, hűvös illata van mindennek. Aztán meghalljuk a zúgást, több forrás is felszínre tör itt. Ezek vize táplálja a felsőörsi Malom-patakot, mely az évszázadok alatt völgyet vájt a kőzetbe, és különleges, hűvös mikroklímájú területet hozott létre. Már pár méterrel a források alatt megindul az oldott mész kicsapódása a vízből. Ez a mész bekérgezi a mederbe hulló faágakat és páratlan geológiai képződményeket, mésztufa gátakat hoz létre. A gátak több helyen is lépcsőket képeznek, a lezúduló víz hangjától élénk a völgy. Lovas felé haladva pár száz méter múlva a patak találkozik nyugati ágával, a Lovasi-Séddel, mely mentén visszafordulva, a Király-kút forráshoz juthatunk. Azt a kishidat, amin átmegyünk, pók szőtte be, leheletfinom lakatja a természetnek. A völgy bejáratánál a meredek hegyoldal több kisebb barlangot rejt. A Balaton-felvidéken ritkák a barlangok, de itt egymás közelében három is kialakult. Innen két kilométernyire található a forrás, ahol megpihenhetünk, szalonnát süthetünk, tűzrakó helyek, asztalok, padok is a túrázók szolgálatára állnak.

A Malom-völgy végénél békésen legelésző teheneket, látunk, villanypásztorral bekerítve. Egy különös, elvarázsolt házhoz érünk, ez lehetett a vízimalom valamikor, amelynek mai kreatív, barátságos lakói a fák lomkoronájába épített magaslessel, gyerekjátékokkal, szobrokkal, az ablakban szellőző dunyhával, tollpárnákkal teszik kíváncsivá a vándort. Lovason kis fehér parasztházak között folytatjuk utunkat a templomig, onnan lesétálunk a Balaton-partra, Alsóörsre és ezzel bezárjuk a kört, a szép egész napos sétát, amelynek során mintha a csend és nyugalom álomszerű vidékén jártunk volna, még az is lehet, hogy egy középkori mesejátékban.