Balaton Riviéra

Lovas ősidőktől fogva szőlőtermesztéssel foglalkozó párszáz lakosú falu. A Balatonfüred-Csopaki Borvidék kiemelkedő minőségű bort adó tájához tartozik. Az életritmust az évszakok váltakozása, a termelés rendje határozta meg.  Itt csend van, a madarak énekét elvétve zavarja meg autózúgás.

A táj csodálatos, archaikus békét sugároz. Előttünk húsz perc járásra a Balaton, az alsóörsi strand és a vasútállomás, mögöttünk a Malom-völgyben a felsőörsi és a lovasi Séd csörgedez. Keresztülhalad a falun a római út, ami a közeli villaromokkal együtt azt jelzi, hogy már a rómaiak is jól érezték magukat errefelé, a Balaton-felvidéken. Lovason, Paloznakon, Csopakon voltak a Baláca-pusztai római kori villagazdaság szőlőskertjei. De ennél sokkal mélyebbre tudunk ásni az időben, Lovas határában, Király-kúttól körülbelül fél órára, a Nosztori-tetőtől háromnegyedóra járásnyira található Európa legrégebbi festékbányája, amihez hasonló csak Afrikában van.  Bár a turista térképek jól jelzik a szenzációszámba menő vörös agyagbánya helyét, nem könnyű megtalálni, mert eltűnt a kijelzés, vagy az is lehet, hogy soha nem is volt. Mindenestre kitartóan kell keresni. Ha a Király-kút felől közelítünk a szekérúton, arccal Nosztori-felé, akkor körülbelül negyedóra után kell balra fordulni az erdei ösvényen és menni befelé az erdőbe a bozóton keresztül, lejtős úton, amíg el nem érjük a kráterszerű mélyedést, amit jócskán visszafoglalt már a természet. ( Így aztán talán mondani sem kell, hogy szabadon látogatható.)  Dolomitmurvát fejtettek itt a közeli útépítéshez 1951-ben, amikor az egyik gödörből olyan csonteszközök kerültek elő, amelyekről a régészek megállapították, hogy azokat bányaművelésre használták és a szénizotópos vizsgálat szerint mintegy 11 ezer 750 évesek (más források sokkal régebbre, 35-40 ezer évvel ezelőttire datálják). A dolomitrétegek között meghúzódó vörös agyagrétegeket bányászta az ősember. A vörös agyagot zsírral összegyúrva arcfestésre, maszkfestésre, kultikus célokra használta. Sőt a vadászfegyvereket is vörössel, a vér, az élet színével díszítették. Vörös porral szórták be halottjaik testét. A gím- és jávorszarvas csontból készült bányász szerszámok, kőszáli kecske bordájából készült vésők a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók, másolataik pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban illetve a csaknem 150 részből álló leletanyag egy kisebb része Lovason a Faluház pincéjében berendezett állandó tárlaton tekinthető meg.

Lovas írásos emlékek alapján 1290-től számon tartott múltja nem annyira műemlékeiben él tovább, mint inkább valamiféle láthatatlan szubsztanciában, kultúrák és korszakok, akár a lehullott falevelek, úgy bomlottak itt fel a földben, a falu ebbe a humuszba ereszti a gyökerét. Konzervatívnak is tartják, én azt mondanám, őrzi hagyományait. Mindenképpen figyelmet érdemel a két kis templom Lovas központjában. A római katolikus templomba betérő vándor középkori révületbe kerül, a Szent Szűz tiszteletére emelt kis kőtemplomot eredetileg a 13. században építették, bár a 18. században, majd 1911-ben átépítették, a mai napig őrzi a középkor puritánságát a teret uraló nyers fagerendáival, terméskő falával.

Érdemes megnézni a falu eredetileg vörös sírköves temetőjét, ha nem lenne morbid ezt a kifejezést használni, azt lehetne rá mondani, hogy panorámás, mert csodálatos kilátás nyílik a lovasi temető dombról a környékre, a Balaton keleti medencéjére.

2019 nyarán művészeti fesztivált indítottak fiatal pesti képzőművészek, építészek folyamatos árveréssel a középpontban. Mindez örömteli pozitív energiát sugároz, hiszen Lovas éppen erre való, bekuckózni és alkotni, bármit, borászkodni, varrni vagy kertészkedni, írni, fotózni, festeni, szobrászkodni, zenélni, jókat főzni.

Lovas nevezetessége még a Nagy Gyula Galéria a Fő utcán, amelyet a festő lányai működtetnek, és amely a nyári művészeti fesztivál bázisa is.

HASZNOS INFORMÁCIÓK – ELÉRHETŐSÉGEK