Jobb nevet nem is adhattak volna ennek a kis kempingnek Alsóörs szélén, mint hogy „csendes”. Hiszen ide, a Présház utcába nem hallatszik fel a 71-es főút zaja. Csak a szüretelők vidám hangfoszlányait hozza a friss szél, ahogy körbejárjuk a kempinget és a borozót Antal István tulajdonossal.
Térerő ugyan van ebben a csendes, nosztalgia kempingben Alsóörs határában, de wifi nincs. Nem kell – állítja határozottan Antal István tulajdonos. Ide azért jön az ember, hogy belevesse magát a természetbe és kipihenje a modern világ stresszét. Na, nem kell mindjárt túlélő túrára gondolni, hiszen a Csendes kempingben van víz, áram, hűtőszekrény, konyha, tűzhely, zuhany, sőt egy faház is. Sőt, két lakókocsi is parkol itt, felszerelve minden kényelemmel.
A kemping neve igazából onnan ered, hogy amikor még nagy tömegek mozogtak errefelé a kilencvenes évek elején, akkor voltak köztük hangos bulizók, akiket le kellett inteni, hogy ne zavarják mások nyugalmát, nekik mondták azt, hogy ez csendes kemping, ne lármázzanak. Akkor még élt Antal István felesége, Ilona, aki tanfelügyelőként ment nyugdíjba, jó pedagógus lévén, kiválóan tudott bánni az emberekkel.
A Csendes kemping akkor élte aranykorát, amikor a Balatonnál találkoztak a Kelet- és Nyugat-német részeken élő családok, barátok. Antal István megtanult a kedvükért németül. Azóta is baráti kapcsolat fűzi régi vendégei egyikéhez, másikához. Akkoriban előfordult, hogy száz főre főztek egyszerre pincepörköltet. Azokhoz a régi szép, eltűnt nyarakhoz képest, az ide, a 2018-as közepesre sikeredett. Bele kell nyugodni, hogy többnyire átmenő forgalomra számíthatnak, főleg kerékpárosok szállnak meg a kempingben egy -egy éjszakára – magyarázza Antal István, aki mégsem panaszkodik. Szép emlékei vannak a kilencvenes évekből, amiket órákon át lehet mesélni. Kicsit mintha a kempingben is megállt volna az idő, retro fílingje van. – Az egykori német vendégeink most már csak nosztalgiából járnak vissza. Betérnek beszélgetni, szétnéznek, de most már inkább Hévízen, Zalakaroson szállnak meg.
– – Amikor elmentem nyugdíjba 1986-ban, öt éven át dolgoztam ezen a nyaralón, ami a kemping és a borozó bázisa. A kandallóval kezdtem, hogy legyen hol fűteni. Minden, amit itt lát, az én kezem munkája – simítja végig a nagy asztalt, ami köré a borozó vendégeit is le szokta ültetni. – Víz nem volt. Hálózati vizet úgy kaphattam, hogy valami közlétesítmény legyen a telken. Így lett itt borozó is a kempinggel együtt.
Antal István nem csak építkezni tud kiválóan, de a borászkodás is a vérében van. Olyan jól elsajátította a borkészítés csínját-bínját, hogy a Balatonfüredi Borlovagrend tagjának is beválasztották. Tulajdonképpen a családi gazdálkodásból hozta magával a szőlőművelést Somogyból, ahol született és az ifjúságát töltötte.
– 1931.október 23-án mindenórás édesanyám bekapálta a szőlőt, éjszaka szólt apámnak, hogy menj a bábáért, mert jön a gyerek. – Igazából a nagyapám tanított meg szőlőt művelni, fákat oltani, aki vincellér volt a barátoknál – avat be a családtörténetbe Antal István, aki a mai napig a kertészkedésben, faoltásban éli ki játékos kedvét. Például van itt egy olyan körtefája a kempingben, amely háromféle termést hoz, de olyan meggyfája is, aminek a fele cseresznye.
Azt is elmesélte, hogy mielőtt házépítésbe kezdett volna a Balatonnál, katona volt 37 évig.
– – Tudtam, hogy mozgásra van szükségem, de ismerem magam annyira, hogy biztos voltam benne, nem fogok eljárni futni, edzeni. A szőlő viszont jól megmozgatja az embert – magyarázza Antal István, nyugdíjasként miért vágott bele a bortermelésbe és turizmusba.
Amikor azt kérdezem tőle, mire legbüszkébb az életében, azt válaszolja, hogy a családjára. Van egy lánya és egy fia, valamint négy unokája. A lánya, Ildikó gyógyszer alapkutatással foglalkozik Amerikában, ma már egy céget vezet, Ildikó fia, Marcell agykutató. Most voltak itthon augusztusban, Marcell unokatestvérének esküvőjén. Antal István a fiát és családját sűrűbben látja, mert ők Pestről könnyen leugranak a Balatonhoz. Fia, ifjabb Antal István kémia-biológia szakos gimnáziumi tanár Budán, az ő gyerekei Gergő, Péter és Katinka. A legidősebb közülük Gergő, 25 éves és néprajzkutató, nyolc nyelven beszél, bejárta a világot, az egyetemen fog tanítani – újságolja büszkén a nagyapa.
Antal István a 87. életévét tölti be októberben. – Az én koromban már nincsenek nagy tervek, csak olyanok, mint például a szüreti parti, amit minden évben megrendezek – fűzi hozzá. Sok vendéget meghív a faluból a szüreti partira, előfordul, hogy még harmonikás is csatlakozik hozzájuk, mint a régi szép időkben. Tagja az alsóörsi Sirály Népdalkörnek és a nyugdíjasklubnak is. Így aztán sejthető, hogy remek nótázás kerekedik itt ilyen alkalmakkor.
Antal István szereti a közösségeket. A Balaton Riviérának az első pillanattól tagja. Úgy gondolja, hogy aki turizmussal foglalkozik, annak ebbe az egyesületbe érdemes betársulnia. Látom is a kiadványainkat: a térképeket, programfüzeteket szembetűnő helyen kitéve a kempingben a polcra. Ez is jelzi, a házigazda itt pontosan tudja, hogy mi kell a tökéletes nyaraláshoz: jó szálláshely, jó bor, jó társaság és megfelelően tálalt információk. A Balaton Riviéra kiadványaiban reméljük, ez utóbbit megtalálják.
